Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Ötödik

2013.09.03

 Felértem. Ahogy a sziklamászás adta öröm kirobbanna, úgy kellene érkeznem. Fenn állok a hegycsúcson. Nézem a követ. A sziklákat. A koromfoltokat, és a kihűlt valaha izzó zsarátnokokat. Tudom, hogy jutottam el ide. Emlékszem minden pillanatra. A könnyekre. Az akaratra. Ahogy koncentráltam a következő lépésre, fogásra. Nem hibázhattam. Most itt vagyok. A tűznek nincs nyoma. Visszanézek az útra.

Látlak. Itt vagy mindenben. Az elmúlt napokban. Években. Évezredekben. Itt voltál, itt vagy, és itt leszel. Nem rajtad múlik. Rajtam sem. Amikor megláttalak megdobbant bennem. Felizzott, tűzzé változott, és mindent elemésztett. Gondolatot, érzelmet, józan pillanatot. Elfogadtam, miért is ellenkeztem volna? Egyetlen érintésed, egyetlen mosolyod…hogy is mondtuk? Igen?...Nem?... dehogynem…kurvára… Emlékszem a hangsúlyra. Nem is régen volt. Volt egyáltalán? Vagy csak játszott velem a szívem, a képzeletem, és egy káprázatban éltem? Egyáltalán számít? Azt mondtam, hogy már most annyit kaptam, hogy ha ennyi lenne, már akkor is megérte. Szépen hangzik, úgy ám. Szép is. Igaz. Most mégis üres a szikla. Eltűnt belőle az erő. A harmónia. Elhallgattatom a neved, nem akarom hallani. Figyelném a szívdobbanást, de semmi nem történik.

Az életben négy fontos kérdés van. Mindre ugyanaz a válasz. Az első kérdés: Miből van a lélek? Második: Mi a szent? Harmadik: Miért érdemes élni? Negyedik: Miért érdemes meghalni? Egy filmben hallottam ezt, hogy tisztának, igaznak érzem. Ezen nem tudok változtatni.

Az első lépésekben hittem. Magamban. Az életben. Ahogy sétáltam az éjszakai utcán. Veled kézen fogva. Egyedül. Az árnyékommal. A szívemmel. Boldogságommal. Szerencsétlenségemmel. Sétáltam, és csodáltam mindent, mert mindenből te jöttél elő. Bolond varázslat volt, aminek engednem kellett, hiszen, hogy is állhattam volna ellen annak a szépségnek, ami te vagy? Nem a szemedre, nem is az arcodra gondolok. Arra, ami belül van, és előlem ezermód rejtetted, és titkolod. De tudom, hogy ott van. Láttam. Éreztem. Abba szerettem bele. Az gyújtotta a tüzet. Az tett képessé mindenre.

Amikor felállsz a hegycsúcsra tudnod kell, hogy amit tettél, az mindennél több, és le nem írható érzés. Amikor eléred a célod. Felértem. Beléd láttam, de balszerencsémre kénytelen voltam beismerni, hogy csodálód lehetek, de sem részed, sem egészed soha… azért érzem, hogy Isten, vagy a Sors meglehetősen mostoha. Végül is megtette amire kértem. Újra érzek. Igazán, szívből. Bár most csak fájdalmat, ürességet és hiányt.

Itt állok fenn. Nézem a mélységet. Nem vonz, de nem is taszít. Üres. Azt hiszem újra látom, hogy sárgák a lámpák. Valami szorítja a torkom. Könnyeket nyelek, mert kinn sírni nem lehet. Csak nézni, nézni az éjszakai eget, és várni, hogy történjen valami, hogy elnyeljem a könnyeket, mert legalább azokban egy kicsit veled lehetek. El kell fogadnom, hogy árnyék vagyok csupán az életedben. Egy sóhaj, melyet elnyeltél, és kifújtál. Egy álom, ami meg sem történt, se veled, se velem. Egy érintés , ami feketén ég a szívemen. Egy régi kép vagyok, egy poros falon, ami várja, hogy levágják, vagy elégessék egy őszi napon. Semmi lettem, és minden, mert mindegy mi vagyok. Ami szeretnék lenni azt nem hagyod. Persze nem rajtad múlik. Szerelmet akarni nem lehet. Így vagyok, aki vagyok, se több, se kevesebb.

Leülök a sziklán. Hagyom hagy öleljen át a szél. Látni akarom a Holdat, és a napfelkeltét. Végig akarom nézni ahogy lenyugszik nyugaton, ahogy sötétbe fordul, majd megpihen a fájdalom. Itt akarok ülni, hogy megtudjam milyen sziklának lenni. Komoran hagyni, hogy az idő elporlasszon, és addig is emlékezni, átélni örömet, boldogságot, minden pillanatot, amikor még hittem, amikor akartam. Amikor még voltam…..

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

zsarátnok - köszönet

2013.11.18 14:56

Remélem újra hiszel, újra akarsz és újra Vagy. Állj fel arra a hegycsúcsra, nézz körbe, és lásd hogy a világod mégis csodaszép. Higgy magadban. Tudd, lásd, érezd, hogy mindenre képes vagy.

Azt kívánom, hogy légy nagyon boldog!!!

És jöjjön a Hetedik. :)

Örök szeretettel!

István - Re: köszönet

2014.01.21 08:44

:) Azt hiszem annyira beleszerettem a csúcsokba, hogy nem vettem észre a völgyek szépségét. Lassan kellett rádöbbennem, hogy az a bizonyos csúcs összeomlott alattam. Nem voltam rá méltó, és érett. Nagyon fontos állomás volt. Úton vagyok. Ez a legfontosabb. Most olvastam egy nagyon találó mondatot a hegyekről: A Himalája, és az Andok felett úgy tört össze az idő, hogy a csúcsokon benne állsz az örökkévalóságban. Ezt megéltem. Köszönöm.

- - Re: Re: köszönet

2015.07.31 17:29

…semmi nem volt elég.
Azt hiszem sosem voltam olyan erős, mint akkor…
Visszanézek. Elmosolyodom. Az út fájdalmas…
Hajnalban értem haza, egy érintéssel a szívem felett, és egy mosollyal benne. Egy hajszálnyival sem több, nem kevesebb.
amikor minden lángra kap…
A többi napon csak élek.
Nincs gőz, nincs sziszegés. Nincs semmi.
azt kerestem ami még hiányzott.
Tüzet gyújtott,….nemcsak bennem.
és nem számít néha semmi, semmi.
Hittem az életet, és hittem, hogy mindent lehet.
Olyan sok idő telt el
és bocsánatot kértem. Mindenért.
A mosoly ott volt
Belül pedig izzik a tűz…
Azt hiszem sosem voltam olyan erős, mint akkor…
tehát most itt van bennem…
sétáló izzó zsarátrok vagyok…
Biztos mindenki ismeri a lángokat.
A szívedben még él a tűz.
megpróbálod felidézni
ÉGNEM KELL!!!! Ezt felejtettem el.

István - Re: Re: Re: köszönet

2015.08.05 20:59

Bár tudnám miért kaptam ezt...

István - Re: Re: Re: köszönet

2015.08.07 20:49

Annyira szeretném most ennek a valóságát érezni, és tudni... végtelenül.

névtelen - ...

2013.09.21 22:41

A végére egy könnycsepp is legördült az arcomon..
Szeretem az írásaid...energiával tölt fel, vagy rádöbbent dolgokra, válaszokat kapok, vagy olykor elgondolkoztat, mint ahogy most is. :)

István - Re: ...

2013.09.30 13:36

Szívből köszönöm, és örülök is. Mindegyikük szívből születik. Bármilyen is legyen... :)