Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Negyedik

2013.07.01

 Gyűlölöm megnyitni a szívem.  Biztos mindenki ismeri a lángokat. Ahogy magukkal ragadnak, és mindent felemésztve tombolnak, ellenállhatatlan erővel, színnel, vonzással…amikor fütyül a forró szél az izzó levegőben, amikor minden lángra kap….egyszerre dobban a szíved, és lüktet az agyad.  Azt sem tudod, hogy a racionális miért foglalkoztatott bármikor is…aztán vége. Csend lesz. Egy pillanat alatt. Nincs gőz, nincs sziszegés. Nincs semmi. Csak csend, korom, és pernye. Állsz ragyogó szemmel, és keresed a napot. Valahol a felhők felett. A szívedben még él a tűz. Fel –fel  lángol, és ragyog benned, mint egy örökkön élő szellemlény. Könny áztatja arcod, és csak halványan remélsz, hogy a sajgó ürességen túl találsz még zöldellő réteket…fákat, madarakat.. egy eltűnt ösvényt, ahol tegnap még láttad a lábnyomokat. Elindulsz…. saját testedben Avatarként élsz. Lehunyod a szemed, és más életet élsz. Visszavágysz, vonz, kíván, és megpróbálod felidézni, hogy hol kezdődött minden…

Álmaimból felébredve aludtam el.  Hittem az életet, és hittem, hogy mindent lehet. Most is hiszem, tudom, hogy képes vagyok bármire, csak égnem kell. ÉGNEM KELL!!!! Ezt felejtettem el. Azt a tüzet ami el van bennem fojtva, amit látsz a szememben, ha mesélek…..mert mélyen bennem két állat lakik. A Fenevad, és az Unikornis. Azt hiszem. Az ő szemükben tükröződik ősi lényem, a legbelső lényegem…. aztán vannak napok amikor a Fenevad életre kel. Ilyenkor látom más szemmel a világot, amiben minden nő lehetséges áldozat. A tudatom legmélyéről dobok rá ilyenkor láncokat, és ismétlem szent mantraként, hogy nem ilyen  vagyok….nem szabad… De üvöltenék, és morognék, és széttépném a világot…annyira feszít olyankor a vágy… a vérre, ölelésre…. és arra hogy valaki szemben álljon velem, és érezzem, hogy megtaláltam.

A többi napon csak élek. Az Unikornisnak is vannak napjai. Ő az én jóságom, a mesterem, a tanítványom, az oltalmazó állatom. Az életet védi, nem támad senkire. Általában az ő szemével látom a világot, az életet, a reggelt, a csodákat, a világot. Az Unikornis segít mindenen. Szólnom sem kell, csak ott kell lennem. Tudom, az is én vagyok. A két állat egyszerre.  Meg vagyok Én. A három .  Folyton változom, és sosem. Az egyetlen igaz valóm, hogy megszűnik folyton minden, és semmi sem marad…újra és újra megújulok, még akkor is ha fáj…na ebbe szól bele néha a szívem.

Olyan sok idő telt el, hogy már nem is tudom mikor kezdődött minden, talán a Kezdetekben, sőt biztos, hogy már akkor megszületett, de most annyira nem mennék vissza az időben, főleg a hitetlenek miatt nem… Mindenem megvan, semmiben nem szenvedek hiányt. Látom az életet, tudom, hogyan kell élni, élvezem a pillanatot, és nem számít néha semmi, semmi.  Azt hiszem ez a belső egyensúly az ami valójában alkot… ezt borult fel. Ezt borítottam fel. Éveken keresztül azt kerestem ami még hiányzott. Egy arany pillantást, vagy bármit ami megmozdítja a tüzet ott benn. Az önbizalmam úgy volt bennem eltemetve, hogy azt sem tudtam van e… fel sem tűnt a hiánya…mintha sosem lett volna.  Azt sem tudtam, hogy azt a tüzet kerestem. Öntudatlan, vakon, mint egy gyerek, aki még nem tudja, hogy a tűz nem csak szép, de éget.. nem véletlen… rossz helyen, rossz időben? Ebben nem hiszek. 

Kitártam a szívem, és az a bizonyos tűz úgy kelt életre, hogy elsőre észre sem vettem, csak a Fenevad érdeklődő pillantását figyeltem.  Hajnalban értem haza, egy érintéssel a szívem felett, és egy mosollyal benne.  Egy hajszálnyival sem több, nem kevesebb.  Hideg víz alatt ráztam a fejem, és vártam hogy kitisztul, de előre hulló hajam szálain a vízcsöppekben  nem szűnt meg az a mosoly. Ezután elsötétült minden.

Hidegre ébredtem fel, és sajgott mindenem. A ruhám mellettem, és úgy feküdtem meztelen… nem zavart cseppet sem.  Felültem, és megsimítottam a szívem felett. égetett. Belül, kívül, már nem tudom,  megengedtem a vizet, hogy kimossam a fejemből az egészet, de a hideg víz minden mást elmosott ezen kívül.  A Fenevad ébredezni kezdett… nem találtam a helyem. Úgy járkáltam fel és alá, hogy azt sem tudtam mi bajom van. Valami gyönyörű hiányt éreztem, amit nem tudtam szavakba foglalni, és kerestem az okát. Amikor megtaláltam….. felrobbant valami bennem… szikra volt a mélyen eltemetett tűzre, és tombolva, bömbölve kelt életre… úgy hogy visszariadtam én, és a két állat…. Csak néztük egymás mellett, és nem is értettük, hogyan olvaszt bele mindhármunkat önmagába.  Így kezdődött. Igen. Egy érintéssel a szívem felett, és egy mosollyal benne.  Azt hiszem ha akartam volna, sem tehettem volna ellene. Ha  a mosoly csak egy mosoly marad, és az érintés is csak egy emlék… akkor is ki kellett mondanom, el kellett mondanom. Tüzet gyújtott,….nemcsak bennem. Azt hiszem akkor találtam rá igazán arra aki vagyok. A legbelső nyugalomra, amit a szívem adhatott. Érzett.  Jelezte, hogy van… hogy mutatja az utat, és hogy fájni fog, jobban mint bármi, de nem számít, és akkor sem számított. Minden pillanatot ezerszer megéltem, pedig azt aki a tüzet gyújtotta csak távolról nézhettem, meg sem érinthettem, meg sem csókolhattam soha, de még csak nem is mondhattam igazán ki, hogy  mit szeretnék, mit akarok, mit tett,…. a rosszabbik oldalam azt mondta, hogy ez gyújtotta  a tüzet… a tiltott gyümölcs. Azt hiszem ennél nagyobbat nem is hazudhatott volna. Vívódásom, hogy helyes úton járok-e hamar válaszokat kapott a világtól. El kellett mennem a közeléből, hogy igazán közel legyek hozzá. A szülőhelyemen jártam, és bevallottam neki, hogy van.  Futottam hajnalban az erdőben, a hegyen,  a felkelő nap fényében, és azt hiszem választ kaptam. Láttam a házat amiben születtem, és bocsánatot kértem. Mindenért. A bűntudatomért. Az első szerelmemért. A sziklák elfogadták vallomásom. Az erdő  is támogatott mindenben. A mosoly ott volt a gondolataimban, a tetteimben, az erőmben, a szenvedélyemben, a kitartásomban, és kitörő vihar dörrenéseiben.

Visszajöttem. A  vihar szele lángokká duzzasztotta szenvedélyemet, és nem zártam véka alá. óriási erők ezek… le kellett vezetnem mielőtt bármi t megégetek. Futottam, másztam, edzettem…. és még így sem tudtam aludni… éjjel is folyt a láva…  a szemhéjam alól a párnámra…futás közben  a világba….semmi nem volt elég. egyre magasabbra csapó tűzoszlop, amit láncra kellett vernem. Azt hiszem sosem voltam olyan erős, mint akkor….

Aztán  a tűz visszacsapott önmagára…. kívánja hogy táplálják, hogy vigyázzák, hogy lássa van mit elégetnie…. tehát most itt van bennem… itt ragyog…én látom… de kívül porrá égtek a csillagok….nem alszom…nem álmodok….korom és pernye…. sétáló izzó zsarátrok vagyok…lépteim nyomán a föld felizzik. ..elindulok az ösvények felé…látom ahogy zöld indák sarjadnak az üszkös romokon, és  végigrohan az élet a kormos sziklafalon. Sétálok felé. Megállok a tövében. A tetején csillog valami fény.  Visszanézek. Elmosolyodom.  Az út fájdalmas….

Megragadom az első sziklát, és felhúzom magam. Fogynak a kövek…az erőm…de nem hagyhatom abba. Ezt az utat választottam, és vissza nem fordulhatok… nem akarok. Nem is tudok. A szikla tetején ott a csillogás. Hárman vagyunk. Együtt mászunk, küzdünk… fogvicsorgatva, vállt-vállnak vetve…a Fenevad, az Unikornis, és Én. Belül pedig izzik a tűz…és ott fenn,…. a távolban…. a magasban…ott van… ott van a szikra….

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ALiainfosyloaf - Understanding Blood Compression Readings

2018.10.11 22:01

Torsion bras de quelqu'un est comment robuste votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur determination pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent prendre offre sang loin de votre coeur. Chaque temps votre coeur bat, il pompe le sang par de vos arteres a la prendre facilement de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/comment-trouver-du-cialis-en-france/

ALiainfosyloaf - Blood Power : Blood on plot

2018.09.27 13:13

Compression est comment dur votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur sentiment pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent perseverent b gerer offre sang loin de votre coeur. Chaque culture votre determination bat, il pompe le sang par vos arteres a la flanerie de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/prix-moyen-cialis/

syla - syla89@freemail.hu

2014.05.07 23:20

Szia bocsánat de muszáj kérdeznem.régóta foglalkoztat ez a kérdés.. a fenevad egy főnix?mely a festményeiden is sokszor megtalálható az unikornissal?válaszod előre is köszönöm ;)

... - Re: syla89@freemail.hu

2015.01.19 22:28

Elnézést kérek talán rosszat kérdeztem,bizonyára azért nem válaszolsz :) de már nem tudom kitorolni :/...

István - Re: Re: syla89@freemail.hu

2015.01.20 10:35

Ne haragudj, sajnos valami oknál fogva nem jelzi, hogy melyik fejezethez jött új kérdés. Nem kell törölni semmit! :) A fenevad nem főnix. Számomra a tűz kétarcú lény, és általában pozitív, bár meggondolatlan. A másik jó oldal az Unikornis. A Fenevad az állat. Az ösztön, és a tomboló harag, düh... az akarat. Neki is van jó oldala, de inkább zabolátlan. Alakra talán farkas...vagy valami hasonló. Még nem festettem le a Fenevadat. Talán egyszer, de ez most magként csírázik ki bennem... egy festmény.. tetszik az ötlet. Köszönöm!

... - Re: Re: Re: syla89@freemail.hu

2015.01.20 21:54

Én köszönöm a válaszokat :)

S - Re: Re: Re: Re: syla89@freemail.hu

2015.04.27 00:56

Szia nem tudom ezt az írásod kiverni a fejemből ezért... Látok egy képet, egy( festményt) te állsz a közepén és körülötted azok a mesebeli lények amik megtestesitik a valód.... Amit mutatsz s amit nem... :)

s - Re: Re: Re: Re: Re: syla89@freemail.hu

2015.09.22 22:03

Elnezest ezt kiegeszitenem, mindent mutatsz :/ csak meg kell tudni latni....

S - Re: Re: Re: Re: Re: Re: syla89@freemail.hu

2016.08.31 20:15

elkepeszto ..a farkas es te :) pont ilyet kepzeltem csodas lett :))